- Mióta megszületett. Szóval már majdnem 18 éve - válaszolja Chris.
- Greg még nincs 18 éves? - kérdezek vissza eltűnődve.
- Még nincs - válaszol Chris. - Egy hónap múlva lesz a szülinapja és gondolom megint óriási bulit fog csapni.
- Már alig várom. Egyébként tudod, hogy hol lakom? Vagy csak úgy autókázunk a városban? - kérdezem tőle felé fordulva. - És honnan tudtad a nevemet?
- Greg küldött rólad egy képet meg azt, hogy mi a neved. Én meg utánad néztem egy kicsit, April Vole - mondja egy huncut mosollyal az arcán.
- Várj! Milyen képet küldött rólam? - kérdezem már előre rettegve. Ha valami perverzet, akkor esküszöm megfojtom azt a gyereket.
- Az osztályteremben ülsz és olyan "szívesen megfojtanálak" nézéssel nézel valakit.
- De semmi perverz nincs rajta, ugye? - kérdezem reménykedve.
- A képen nincs. Maga az üzenet az mást tészta - válaszol vigyorogva.
- Miért, mi volt az üzenet?
- Az, hogy szívesen megbaszna téged.
Az arcomat a kezembe temetem. Hogy lehet valaki ekkora állat?
Chris lefékez a lakásom előtt és kiszállunk a kocsiból.
- Nem akarsz feljönni? - kérdezem, mire Chris elvigyorodik. A perverz vigyoruk legalább hasonló.
- Ó, dehogyisnem - válaszolja még mindig vigyorogva.
Ahogy megyünk felfelé a lépcsőn, szinte érzem, hogy a seggemet bámulja. Kinyitom az ajtót és felé fordulok:
- Legalább tetszett?
- Mire gondolsz? - kérdezi összeráncolt szemöldökkel.
- A fenekemre. Ne hidd, hogy nem vettem észre, hogy bámultad - válaszolom neki, a falnak támaszkodva.
- Én mondtam, hogy túl szexi a ruhád - feleli és közelebb jön. A szemembe néz, megharapja az ajkát és megcsókol.
A lassú csókból hirtelen átváltunk vad csókolózásra. A teste hozzásimul az enyémhez, minden centijét tökéletesen érzem. Forróság önti el a testem, szinte tűz ég körülöttünk. A nyelvem nem tud betelni az övével.
De hirtelen egy hangos puffanás kizökkent a mennyországból.
- Chris - mondom, miközben a szánk még mindig összeér. - Van itt valaki rajtunk kívül.
- Én is hallottam - válaszol, miközben hátrébb lép egyet.
- A nappaliból jött - súgom neki. Elindul a folyosón és befordul a nappalimba. Egy hangos csattanást hallok és azt, hogy valaki a földre esik. Odarohanok.
Chris a földön fekszik, a fejéből ömlik a vér. Mellette egy törött váza. Az ablak előtt egy fekete ruhás alak áll. Ahogy megpillant, kiugrik a nyitott ablakon.
Odasprintelek az ablakhoz. Kinézek, de az utca üres, nincs kinn senki. Visszanézek a lakásba. Chris még mindig a földön fekszik. Odatérdelek mellé.
- Chris, hallasz engem? - kérdezem tőle, a kezét fogva. A szeme csukva van, nem válaszol. Ájult.
A feje még mindig vérzik. Egyedül nem tudom elállítani a vérzését. Már pedig ha nem állítja el valaki, Chris meg fog halni. Segítséget kell hívnom. Kikapom Chris zsebéből a telefonját és tárcsázok.
- Halló, Greg? Szükségem van a segítségedre, de nagyon gyorsan.
uuuuu, dejó!:)
VálaszTörlés