Hallom, hogy Greg jön lefelé a lépcsőn. Nem is beszéltünk azóta, hogy találkozott velem és Chrissel az utcán. Mintha érezné, hogy történt köztünk valami. Vagy csak még mindig mérges a bátyjára.
- Hogy van? - kérdezek Chris felől, mikor Greg belép a szobába.
- Túléli - válaszol komoran. - Ki csinálta? Mert gondolom nem te ütötted le. Mondjuk már bármit el tudok képzelni, a késdobálós mutatványod után....
- Nem én vágtam fejbe egy vázával. Valaki betört a lakásomba - felelem.
- Hazavigyelek? - vált témát Greg.
- Nem kell, inkább megvárnám, hogy Chris felébredjen. Ha neked nem gond - teszem hozzá.
- Azt csinálsz, amit akarsz - válaszol és kimegy a szobából. Eléggé meglepődök. Hol van a régi Greg, akinek megőrültem a perverz beszólásitól? És ki ez a komor ember helyette?
- Várj! - kiáltom, miközben utána indulok. - Van valami gond? Esetleg megbántottalak valamivel?
- Csak nem örülök, hogy a bátyámmal kavarsz. Mert ne hidd azt, hogy el tudod titkolni - mondja, miközben felém fordul. - Kábé négy évvel idősebb nálad, 100 kilométerre lakik és amúgy is gyászol. Egyszóval nem jönne össze ez a kapcsolat és csak összetörné a szíved. Még nem ismered őt - fejezi be és bemegy a konyhába.
Sose gondoltam volna, hogy Greg törődik mások érzéseivel. Elvileg a fiútestvérek között mindig nagy a rivalizálás, de most úgy érzem, nem ezért mondta, amit mondott. Sose törődött velem senki, így nagyon furcsa érzés, hogy pont Greg az, aki ezt megteszi.
- Hé, még egy kérdés - megyek utána a konyhába. - Mégis kit gyászol?
- Kábé egy éve történt - kezdi Greg, miközben felül a bárpultra. - Chris friss házas volt, a lányt úgy hívták Anne. 5 hónapos terhes volt, de Chris félrelépett és Anne megtudta. Annie dühösen beült a kocsijába, de egy kanyarban kisodródott. A helyszínen meghalt - fejezi be halkan Greg. Chris házas volt? Mondjuk nem úgy néz ki, mint aki nagyon gyászol.
- Szegény - mondom halkan és kisétálok a konyhából.
Nagyon fáradt vagyok, egy ideje nem aludtam. Még jó, hogy holnap szombat, nincs suli. Vagyis ma van szombat, mivel már elmúlt éjfél. Lefekszek egy bőrkanapéra és elalszok.
Hangokra ébredek. Kinyitom a szemem. Greget pillantom meg. Melegítőnadrágban ül a fotelban, vele szemben ül Chris, rajta is csak egy gatya van. Úgy döntök, visszacsukom a szemem, hátha hallok valami érdekeset a beszélgetésükből.
- Szóval csak csókolóztatok? - kérdezi Greg.
- Igen, bár ha rajtam múlott volna, messzebb is elmegyünk - válaszol neki Chris perverz hangon.
- Tudod, hogy nem fog összejönni ez a kapcsolat?
- Sajnos tudom. Még ma vissza kell utaznom Walsenbe - válaszol Chris. Greg tényleg nem hazudott, a bátyja jó messze lakik. - Hétfőn utazol Kapholba?
- Igen, éves osztálykirándulás. De remélem ez jobb lesz, mint a többi. Végre lesz egy értelmes lány is, nem csak a megszokott ribancok.
- Ja, de azért az üzletről se feledkezz meg - figyelmezteti Chris. Elkezd zsibbadni a lábam, így lassan felülök.
- Jó reggelt, cica - köszön Greg, mikor meglát.
- Nem vagyok cica - válaszolom. - Mennyi az idő?
- Fél hét - válaszolja Chris. - Nekem ideje indulnom.
- Walsenbe? - kérdezek vissza, mire leesik, hogy én ezt elvileg nem hallhattam, mert "aludtam".
- Nem tanították a szüleid, hogy nem szabad hallgatózni? - kérdezi Greg vigyorogva. Már majdnem visszaszólok, hogy nincsenek szüleim, de inkább hallgatok és úgy teszek mintha meg se hallottam volna amit mondott.
- Na ideje elbúcsúzni - áll fel Chris. A lámpa fénye pont megvilágítja a kockás hasát és a bicepszét. Többször is lehetne félmeztelenül.
- Most, hogy kettesben maradtunk... - kezdi Greg, a már-már megszokott vigyorával. - nincs kedved esetleg...?
(Y)*-*
VálaszTörlés